Árnyék és fény 5.fejezet

Varázslat:

/Charlotte/

Az ágyon feküdve szorongattam a levelet. Felkeltem az ágyamból, majd levettem magamról a báli ruhámat. A nyakláncot is levettem magamról. A derekamra pillantottam, ahol a jel volt. Felöltöztem, majd leültem az ágyamra, ahol a levelet hagytam. Újra és újra elolvastam, ami benne volt, de csak most értettem meg a levél valódi jelentését. Azt írja, hogy én más vagyok, és valaki a halálomat akarja. A borítékban van egy ékszer. A nyakláncon lévő medál képes megvédeni engem. Azt még nem tudom, hogy mitől. Kivettem a nyakláncot, és feltettem a nyakamba. Meg kell védenem magam. Táskámat feltettem a vállamra. Lementem a lépcsőn a konyhába, ahol megettem a reggelimet. Utána kimentem az udvarra, ahol barátnőm kocsija állt. Beszálltam a kocsiba. Útközben barátnőm folyton a bálról beszélt, hogy milyen csodálatos volt. Tényleg az volt. Legalábbis az a része, amikor John haza kísért engemet. Úgy néz ki, hogy alakul közöttünk valami. Hirtelen megrezgett a telefonom, amit gyorsan előhalásztam a zsebemből. Megnéztem, hogy kitől jött az üzenet. John küldte. Olvasni kezdtem az üzenetet.
Mi lenne, ha ma együtt ebédelnénk a menzán?
Ennyi volt benne. Visszaírtam neki.
Benne vagyok.
Elküldtem neki, majd visszaraktam a készüléket a zsebembe. Az út hátralévő részében nagyon izgatott voltam ugyanis ma találkozom Johnnal, és talán mindent újra kezdünk. Pár perccel később beértünk az iskola parkolójába, és egy üres helyet kerestünk. Csak egy üres hely volt ott, amit gyorsan el akartunk foglalni, de Sam tekintete elhomályosult, és a kocsit leállította. Kezemet meglengettem előtte, de nem reagált rá semmit. A vállát is finoman megráztam. Erre sem reagált. Mindent megpróbáltam, hogy észhez térítsem, de nem sikerült. Majd szólásra nyitotta a száját.
- 17, 8, 10. Halált jelentő számok. - mondta, majd barátnőm rám emelte a tekintetét.
Úgy néz ki, hogy Sam ismét a régi. Elindította az autót, és kerestünk egy másik üres helyet, ami nem volt, ezért az erdő melletti részen állította le barátnőm az autót. Kiszállt a kocsiból, és azonnal a folyosó felé vette az irányt. Utána mentem, de már nem tudtam utolérni őt. Végül a saját termem felé vettem az irányt. Arra gondoltam, hogyha elkapom őt a menzán akkor beszélek vele.

/Sam/

Amint a tekintetem elhomályosult azonnal leállítottam az autót. Három számot láttam magam előtt. A tízenhettest feketén, és néhány ábrával. A nyolcast, ami úgy nézett ki mintha bele lett volna vésve valahova. A tízest, ami úgy tűnt mintha emberi kéz írta volna le a számot. Utána megláttam magam előtt valami vöröset. Vér. Vért láttam, amiben megjelentek azok a számok, amiket az előbb láttam. Miután az összes szám megjelent előttem abban a vér tócsában valaki felsikoltott.
- 17, 8, 10. Halált jelentő számok. - hallottam meg a saját hangomat, majd újra az iskola parkolóját láttam magam előtt.
Barátnőmre emeltem a tekintetemet. Elindítottam az autót, és az erdő melletti résznél állítottam le. Mivel máshol nem találtam üres helyet, ezért inkább idejöttem. Kiszálltam a kocsiból, és rögtön a folyosó felé vettem az irányt. Nem akartam most beszélni vele, mert nincs mit mondanom. Mostanában elég furcsán érzem magamat. Látomásaim vannak, amivel eddig nincsen semmi gond, de tegnap este óta érzem a fenyegetést az ereimben. Veszély közeleg. Érzem. Bementem a kémia órára, majd leültem a leghátsó padba. Általában elől szoktam ülni, de ez alól a kémia óra a kivétel. Az óra nagyon unalmasan telt, ezért a füzetembe elkezdtem firkálni valamit. Amikor letettem a ceruzát akkor vettem észre, hogy azokat a számokat írtam le, amiket a látomásomban láttam. Ugyanúgy, ahogy láttam őket magam előtt. Képzeletemben meghallottam azt a sikolyt. Egy lánynak a sikolya lehet. Amint meghallottam a csengőt kimentem a teremből, és egyenesen a menza felé vettem az irányt. Tálcámra rakattam egy sajtos hamburgert. Amint megpillantottam barátnőmet hozzá sétáltam, aki John asztalánál ült. Ahogy közeledtem feléjük egy rossz érzés kerített hatalmába, ezért inkább egy másik asztal felé vettem az irányt. Gyorsan megettem a sajtburgeremet, és a következő terem felé vettem az irányt. Az órák hamar elteltek. A kocsim felé igyekeztem, amikor Hope odajött hozzám.
- Sam nincs kedved eljönni velünk valahová? - kérdezte amikor már mellettem állt.
Én csak megráztam a fejemet jelezve, hogy nem. Főleg nem vele.
- Talán azért, mert a boszorkányok nem szoktak ilyesmit csinálni. A te családod Angliából származik, és ott boszorkányüldőzések voltak - mondta mosolyogva. - A te családodat is máglyára kellett volna vetni. - fejezte be a beszédét.
Elsétált a barátjához, aki épp a barátaival volt. Hope kocsijára pillantottam. A két hátsó kerék alatt víz volt. Szememmel folyamatosan a vizet néztem, miközben az iránta érzett dühöm előtérbe került. A fejemben egyetlenegy szó visszhangzót, ami a fuego volt. Folyamatosan ez az egy szó járt a fejemben. Hirtelen a kerék alatt lévő víz lángra lobbant. Ezt én csináltam, kérdeztem meg saját magamtól. Az autóm felé vettem az irányt, és beindítottam az autót. Meg sem álltam a nagynéném házáig.