Pályázati eredményem!

Sziasztok!
Részt vettem egy Bius pályázatán, ami most nem ért el helyezést. Remélem tetszeni fog ez a kis novella.

Tiltott szerelem

/Claire/

Barátnőm születésnapjára készülődtem. Ma a tengerparton fogják tartani. Elővettem a rejtekhelyemről a zsebpénzemet, és kivettem belőle annyi pénzt amennyi kell, hogy megvegyem neki a tökéletes ajándékot. Nem egyedül, ugyanis Alex is velem jön. Alex, Leila testvére. Én és Alex együtt járunk. Titokban találkozgatunk szüleink tudta nélkül. Nekem és neki nem szabadna együtt járnunk, mert Mr. és Mrs. Shepherd gazdagok, és tiszteletlenségnek tartják, ha egy gazdag és egy szegény összejön, ugyanis a szegény folyton elmenne otthonról, hogy dolgozzon rossz példát mutatva ezzel a gazdagnak. Gyorsan felvettem a cipőmet, és kirohantam a házból, majd megvártam Alexet a megbeszélt helyen. Együtt indultunk el az üzletek felé, hogy megvegyük barátnőmnek az ajándékát. Kezeinket összekulcsolva mentünk be az egyik ékszeres üzletbe. Mindent megnéztünk, amit tudtunk. Én már meg is találtam, amit kerestem. Egy nyaklánc volt egy szív alakú medállal. A medált középen ki lehetett nyitni. Belefért két darab fénykép is. Megvettem a nyakláncot, míg Leila testvére egy karkötőt vett. Miután mind a ketten megvettük, amit akartunk kezeinket összekulcsolva távoztunk az épületből. Útközben vettünk magunknak egy sajtos hamburgert, és az egyik közeli parkban megeszegettük. Úgy éreztem magam mintha újra a jótékonysági bálon lennénk. Akkor jöttünk rá, hogy szeretjük egymást. A bálon csattant el közöttünk az első csók. Miután mindketten megettük a hamburgerünket haza felé vettük az irányt, de külön mentünk tovább. Nem akartunk lebukni, de azzal is tisztában voltunk, hogy előbb vagy utóbb meg kell tudniuk az igazat. Amint haza értem felmentem a szobámba, és becsomagoltam az ajándékot. Utána kinyitottam a szekrényemet, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit vegyek fel a szülinapi partira. Végül egy piros top, és egy fekete szoknya mellett döntöttem. Letettem az ágyra a kiválasztott ruhákat, majd leültem a tükör elé. Hajamat begöndörítettem, és feltettem az arcomra egy kis sminket. Miután ezzel készen voltam felvettem a ruháimat. Az ajándékot beletettem egy tasakba. Írtam egy kártyát is, amit szintén betettem a tasakba. Lementem a lépcsőn, és a cipősszekrényhez mentem. Kiválasztottam azt a cipőt, ami a ruhámhoz tökéletesen illett. Beletettem a lábamat a cipőbe, és beállítottam rajta a csatot. Kimentem a ház elé, ahol az autó állt. Beszálltam a kocsiba, és édesanyám elindította azt. Először kitettük Tessát  az egyik barátnőjénél. Ezt követően meg sem álltunk a tengerpartig. Csak pár percbe telt mire odaértünk. Anya leparkolta az autót, majd kiszálltunk belőle. Én odarohantam Leilához, és megöleltük egymást.
- Boldog születésnapot! - köszöntöttem fel őt.
Elengedtem egymást. Leila megmutatta hova tegyem az csomagot, amit a kezemben fogtam. Leraktam az asztalra a többi közé. Leültem oda, ahol anyu ült, aki épp barátom szüleivel beszélgetett. Én és barátnőm is csatlakoztunk hozzájuk. Még hozzájuk is szóltunk néha. Csak a beszélgetés után kezdtük el az ebédelést. Gyorsan megettük az ebédet, majd a csomagok felé mentünk, hogy az ünnepelt kibontogassa azokat. Teljesen váratlanul megláttam azt, akire a legkevésbé számítottam, Jora. Ő az, aki megkeseríti a mindennapjaimat és az, hogy itt van a partin nem jelent jót. Ismét valami rosszban sántikál. Ránéztem barátnőmre, aki ártatlan arccal nézett rám.
- Mit keres itt Jo? - kérdeztem meg tőle.
- Anyu hívta meg.Én mondtam neki, hogy ne, de ő hajthatatlan volt. - magyarázta ki magát.
Mindannyian odagyűltünk az asztalhoz, ahol a csomagok voltak egymás mellett. Először szüleiét nyitotta ki. Utánuk következett a testvére, én és Jo. Egy boríték kapott tőle. Azt hittem, hogy jegy lesz benne vagy valami más, de arra nem számítottam, hogy fényképek vannak elrejtve a borítékban. Megnézte a képeket. Nagyon megijedtem. Tudtam, hogy ez a lány valami rossz dolgon töri a fejét. Igazam is volt, mivel Leila ledobta a képeket a földre, és befutott a házba. Felvettem azokat a fotókat, amin én és Alex voltunk. Azt hittem káprázik a szemem, de tévedtem. Ráismertem saját magamra, amiben a barna hajam segített. Kezeink össze voltak kulcsolva. Megnéztem a többit is, és csak olyanokat láttam, amin én és szerelmem megcsókoljuk egymást vagy kéz a kézben sétálunk az utcákon. Jo tudta csak megvárta a megfelelő pillanatot, hogy világgá kürtölje a kapcsolatunkat. Sajnálkozó pillantást vetettem kedvesem felé, majd odaadtam neki a fényképeket. A fényképek bizonyították, hogy valaki felfedte a titkunkat. Valaki, akire egyáltalán nem számítottam. Elmagyaráztuk szüleinket az egész történetet. Anya azonnal beültetett a kocsiba, majd elmentünk innen. Útközben nem szóltam egy szót sem. Egy hang sem jött ki a torkomon. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki. Kerestem a megfelelő szavakat a beszélgetéshez, de nem találtak meg őket. Amint leállította a motort a házunk előtt, kiszálltam a járműből, és felrohantam a szobámba, aminek az ajtaját vadul becsaptam. Lefeküdtem az ágyra, majd hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Nem tudom meddig voltam a szobámban teljesen egyedül. Csak arra lettem figyelmes, hogy megcsörren a telefonom. Elvettem a szekrényről, és nyomkodtam a gombokat miközben a párnámat a kezemben szorongattam. Egy üzenetet kaptam Alextől. Megnyitottam az üzenetet, és elkezdtem olvasni.
Találkozunk alkonyatkor a tengerparton.
Mivel messze volt tőlünk a tengerpart hamarabb el kellett indulnom. Kimásztam az ablakon, és elindultam a megbeszélt helyünkhöz. Szerettem őt. Nem azért, mert gazdag, hanem eddig mindig számíthattam rá. Megértett engem, és én is őt. Mindent megtettünk csak azért, hogy mi ketten együtt legyünk, mert összetartozunk. Gondolataimtól elszakadva vettem észre, hogy már a parton vagyok. Megláttam szerelmem sötét alakját. Odarohantam hozzá, majd hozzá bújtam. Nem akartam elengedni. Azt kívánom bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Ő végül karjaimat finoman leszedte rólam. Kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. A szeme mindig boldogságot tükrözött, de most csak boldogtalanságot láttam benne. Féltem. Féltem attól, hogy elválasztanak minket egymástól.
- El kell mondanom valamit - kezdte baljósan.- Apámé az a ház, amit a szüleitől örökölt, és mi odamegyünk. Holnap elköltözzünk.- fejezte be a magyarázatát.
A könnyeim utat engedtek maguknak. Nem akartam visszafojtani a fájdalmat. Ettől féltem egész létezésünk során. Nap mint nap eszembe jutott, hogy minket szétválasztanak.
- Claire, nyugodj meg! - kért meg rá gyengéden.
Letörölte a könnyeimet, majd belenyúlt a nadrág zsebébe. Kivett belőle egy nyakláncot, amin egy kék szív volt. Felrakta a nyakamba az ékszert.
- Ez fogja jelképezni a szerelmünket. Örökké szeretni foglak.- mondta, és megfogtuk egymás kezét.
Így sétáltunk a homokos tengerparton. Többé nem kellett titkolnunk a külvilág szeme elől, hogy mi ketten lelki társak vagyunk.