Éjfél 13. fejezet + Epilógus

Utolsó cselekedet:

Annie lassan kezdett magához térni. Elkezdte nyitogatni a szemét, majd amikor kinyitotta, körbe nézett. Egy teljesen ismeretlen helyen tért magához. Egy ágyon feküdt a szoba közepén. Felkelt az ágyról, majd megpróbált talpra állni. Amikor felállt akkor elkezdett szédülni így visszaült az ágyra. Az ágy mellett egy asztal volt, és az asztalon egy tálca, amin étel volt. A tálca szélén egy cetli volt, amit elvett. Miután ez megtörtént elkezdte olvasni, ami rajta állt.
Edd meg a reggelidet. Nem sokára jövünk.
Nick!
Ez volt a cetlire írva. Annie még jobban körül nézett, és észrevette, hogy kamerák voltak elhelyezve a szoba sarkaiban. A cetlit letette az ágyra, majd a reggelijéért nyúlt. Elkezdte enni, majd pár perc alatt megette az összeset. Csak egy üres tálca volt a helyén üres tányérokkal és edényekkel. Hirtelen meglátta a táskáját az asztal melletti széken ott volt a kis táskája. Elvette azt, majd megnézte, hogy minden benne van e. Szerencsére semmi sem hiányzott belőle. Letette a táskát maga mellé, majd még az előzőnél is jobban feltérképezte a szobát. Nem voltak a szobában ablakok, csak néhány lámpa égett és az asztal fölött egy szellőző volt. Kezét kinyújtotta, és megpróbálta kinyitni az ajtót. Csakhogy nem sikerült. Ennek köszönhetően csak még jobban szédült. Pár perc elteltével valaki kinyitotta az ajtót, majd bejött rajta. Megnézte magának a férfit, aki nagyon ismerős volt a számára, majd az eszébe jutott. Ő volt az a férfi, akivel az áruházban találkozott, és akinek olvasott a gondolataiban. A férfi leült a székre, majd kérdezett tőle pár dolgot. A kérdésekre a választ leírta egy papírra. Azt is megkérdezte tőle, hogy tudja használni a képességét. Annie a fejével nemet intett. Minden kérdésére válaszolt. Utána Nick elvitte a tálcát, és ott hagyta őt. Annie nem adta fel olyan könnyen, ezért minden megpróbált csak, azért, hogy kiszabaduljon innen. De nem sikerült. Amikor eljött az ebédelés ideje akkor újra bejött Nick egy tálcával, amin az ebédje volt. Mielőtt ott hagyta volna őt, megkérte, hogy használja a képességét. Annie használta is. Kinyújtotta a kezét, majd elmozdította a széket. Ekkor Nick előhúzta Annie karját, majd elővett egy injekciót, amit beadott neki. Utána újra használta a képességét, de most nem történt semmi. Ezek után Annie újra egyedül maradt. Megette az ebédjét, majd kinyitotta a táskáját. Keresett benne valamit. Az egyik rejtett rekeszben volt egy csavarhúzó, amit kivett a rekeszből, de a kis táskájából nem. Ezt követően kigondolta, hogy hogyan verje át őket. Este lehetett, amire Nick újra bejött a tálcáért, majd a tálca helyére rakott egy tányért, amin Annie vacsorája volt. Újra használnia kellett a képességét. Kinyújtotta a kezét, és úgy csinált mintha használná a képességét. De ő a gondolatolvasó képességét használta.
" Muszáj lesz mindent megtennem a lányomért.Ő az, aki megmentheti őt."- hallotta meg a gondolatait.
A kezét letette maga mellé, és egy határozott nemet intett a fejével. Nick ezt elhitte, és ott hagyta őt. Megvárta míg mindenki elalszik, majd a kamerákhoz ment. Mind a négy kamerát átállította úgy, hogy a kamerák lefele nézzenek. Utána megfogta a táskáját, és felmászott az asztalra. Kezét kinyújtotta, és erősen koncentrált a szellőző kinyitására. Amint az kinyílt feltette a táskáját, majd ő maga is felmászott. A szellőző Nick irodájába vezette őt. Pár percébe telt mire ő odaért. Ledobta a táskáját, és ő is lemászott onnan. Utána lemászott az asztalról. Az asztalon egy nyakláncot talált, ami biztos a lányáé volt. Elvette az asztalról a nyakláncot, és berakta a táskájába. Képességével kinyitotta az ablakot, majd kimászott a szabadba. Végre szabad volt, és nem egy szobába volt bezárva. Innentől kezdve Annie egész végig futott, de a város túl messze volt. Így tovább ment amíg csak bírt. Nem sokára megállt, hogy leüljön. Elővette a telefonját, majd tárcsázni kezdte Tyler számát, aki nem vette fel.
Tyler inkább elutasította a hívást ugyanis nem érdekelte, hogy ki hívja őt az éjszaka közepén. Nem sokára újra megcsörrent a telefonja, de most senki sem hívta, hanem üzenetet kapott. Megnézte gyorsan, hogy mi állt az üzenetben. Elkezdte olvasni, ami benne állt.
Segíts nekem! Egy órányira vagyok a várostól. Dél felé.
Annie.
Amint meglátta Annie nevét gyorsan felpattant, és a szekrényhez ment. Felöltözött, és azután elvette az apjának a kocsi kulcsait. Kiment a ház elé, és beszállt a kocsiba. Beindította az autót, majd a megadott irányba ment. Addig ment, amíg meg nem látta Annie-t az út szélén sétálva. Azonnal megállt. Annie a kocsihoz futott, majd beszállt a kocsiba. Utána visszaindultak a város felé, és Annie házáig meg sem álltak. Amint a házhoz értek halkan belopóztak Annie szobájába, ahol áttudott öltözni. Átöltözött, és ezt követően kilopakodtak a házból. Beszálltak a kocsiba, és Jane háza felé vették az irányt. Tyler megfogott egy kis követ, majd lágyan megdobta fele az ablakot. Addig csinálta ezt, amíg Jane ki nem nézett az ablakon. Tyler tudta, hogy Sabrina ma nála alszik, ezért addig vártak míg ki nem jöttek a házból. Ezután felmentek a faházba, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni. Felkapcsolták a lámpát, majd leültek a plédre, amit még Amber rakott ki. Azóta senki sem vitte el onnan a plédeket és párnákat.
- Van egy ötletem, hogy hogyan szabaduljunk meg tőlük - kezdte Jane, majd megvárta míg mind rá figyelnek.- Mivel a képességeink nem állandók, ezért megvárhatnánk míg eltűnik - magyarázta a dolgot.
Annie elővette a zsebéből a nyakláncot, majd ő is elkezdte a mondanivalóját.
- Szerintem úgy nem fogunk megszabadulni tőlük - kezdte el, majd folytatta.- Hallottam annak az embernek a gondolatait, és ő a lánya miatt csinálja ezt az egészet. Gondoljatok bele! Mi mindannyian mindent megtennénk csak azért, hogy a családtagjainkat visszakapjuk.- próbálta meggyőzni őket, ami sikerült is.
Odaadta Jane-nek a nyakláncot, aki kivette a kezéből. Amint megérintette a szemeit lecsukta, majd ezenyi kép jelent meg előtte. Amint ez véget ért elővett egy térképet, és rámutatott arra a pontra, ahol a lányt tartják fogva. Kijöttek a faházból, majd beszálltak a kocsiba. Tyler beindította az autót, majd a térkép szerint ment. Nem volt olyan messze, mint gondolták, de elég messze a várostól. Egy lepukkant háznál álltak meg. A kocsi elrejtették a fák között, ahol senki sem találja meg. A házban hatan voltak. De mindegyiknek különleges képessége volt. Három lány és három fiú, de volt köztük egy hetedik tag, aki nem más lehet, mint Nick kislánya.
- Hogyan szabadítsuk ki?- kérdezte Jane Annie-től.
- El kell vonni a figyelmüket. Jane tiéd lesz az ajtóban lévő két lány. Sabrina te a bent lévő lányt fogod kapni. Tyler tiéd a két fiú a lépcsőnél. Én az emeletre megyek.- osztotta ki mindenkinek a feladatot.
Jane felállt a helyéről, majd gyorsan odafutott a lányokhoz. Amint meglátták őt egyből utána futottak. Sabrina bement a házba, majd az egyik lányt utánozva foglalta le a bent lévő fekete hajú lányt. Tyler és Annie belopakodtak a házban, majd Tyler a lépcsőnél lévő két fiút fogta le. Annie felment az emeletre, és ahonnan hallotta a hangokat afelé ment. A sötétbarna hajú férfi tudta, hogy Annie ott van, mert ő is gondolatolvasó volt, de az ő képessége fejlettebb volt a lánynál. Annie beljebb ment.
- Ha őt akarod kiszabadítani akkor nem fogsz sikerrel járni - kezdte el mondani a férfi.
Eközben Annie megpróbálta a képességét használni. Amíg a férfi beszélt ő megpróbált megmozdítani valamit, ami sikerült is. Megmozgatta az egyik kötelet, amit a férfi köré tekert úgy, hogy ne tudjon kiszabadulni. Kioldozta a lányon lévő kötelet, majd megfogta a kezét, és elfutottak onnan. Tyler már elintézte azokat a fiúkat, akik a lépcsőnél őrködtek. Sabrina az ajtónál várta őket Jane-nel együtt. Mindannyian elintézték a dolgukat. A kocsihoz mentek, amibe beszálltak. Nick házához mentek. A ház előtt csak Annie és Nick kislánya szállt ki az autóból. Kinyitották a fehér kaput, majd az ajtó elé mentek. A kulcsot a lábtörlő alatt találták meg. Annie kinyitotta az ajtót, és a lány bement a házba. Utána becsukta és bezárta az ajtót. Visszament a kocsihoz, ahol már várták a barátai. Beszállt a kocsiba, majd haza vitte őt. Halkan belopakodott a házba, és felment a szobájába. Lefeküdt az ágyra, majd lehunyta a kék szemeit, és mély álomba zuhant.

A végzősök:

Eljött a nagy nap. Annie már javában készülődött az ünnepségre. Felvette a ruháját, amit hordania kell, majd elkezdte fésülgetni a haját. Utána feltette a kalapot a fejére, és felvette a cipőjét.
Ezalatt a pár hét alatt annyi minden történt Annie életében, hogyha elkezdené most mesélni sose érne a végére. De a legfontosabb, ami történt vele az az, hogy képességei lettek, amit elvesztett, de az emlékei megmaradtak, ahogy barátainak is. Ők mostantól barátok lettek, és soha senki nem választhatja el őket egymástól. Tyler és Annie viszont szerelmesek egymásba, és soha nem akarnak elválni. Csakhogy mindegyiknek más terve van a jövőjével kapcsolatban. Így szétválnak, de a kapcsolatot tartani fogják akárhol legyenek is.
Annie beszállt a kocsiba anyja mellé, majd leparkoltak a suli parkolójába, és a kert melletti helyiségre mentek. Mindenki leült a saját helyére, és azok, akik leérettségizett kaptak egy kis papírt. Utána Sabrina elkezdte mondani a beszédet, amit már hetek óta kezdett el írni. Nagyon figyelt arra, hogy tökéletes legyen a beszéde.
- Kedves vendégek, diákok, tanárok, és évfolyamtársaim - kezdte el a beszédet.- Nem olyan rég azt kérdezték tőlünk, hogy mik leszünk, ha felnövünk. Akkor még azok jutottak eszünkbe, hogy modell, színésznő, tűzoltó vagy az én esetemben hercegnő. Akkor még senki sem gondolkozott komolyan. Ahogy teltek az évek megkomolyodtunk, és azon kezdtünk el gondolkozni, hogy mi a tervünk a jövőnkkel. Erre a kérdésre mindig tudni fogjuk a választ. De arra senki sem készült fel, hogy el kell hagyni a barátait, akik az évek alatt egész jól összekovácsolódtak. Nos erre is megvan a megoldás, de az nem olyan lesz, mint régen. Talán pár év múlva, ha már mind a ketten elérték, amit szerettek volna akkor találkozhatnak. Újra eszünkbe jutnak az évek alatt szerzett tudásunk és emlékeink. De nem kell mindig a jövőt kémlelnünk, hogy ráleljünk a válaszokra. Csak élj a jelennek, és a válaszok, amiket keresünk eszünkbe jutnak. Ennyit kell tenni. Semmi mást. Évfolyamtársaim, diákok, vendégek és kedves tanáraink leérettségiztünk.- fejezte be végül a beszédet, és feldobta a kalapot, ami a fején volt.
A többiek is ezt tették. Ezek után mindenki ment a maga dolgára. Annie Tylerhöz sétált, és elkezdtek beszélgetni.
- Elválnak útjaink - mondta szomorúan Annie, majd kezeit a nyakéra tette.
Ajkaik közeledtek egymáshoz, majd teljes szenvedéllyel megcsókolták egymást. Barátaik csak mosolyogva figyelték őket, majd hirtelen elszakadtak egymástól. Utána mindannyian összeálltak egy csoportba, és Annie édesanyja lefényképezte őket. Ez a fénykép fogja emlékeztetni őket, hogy barátok voltak. Örök barátok.